Hóvirág

A hóvirág (Galanthus nivalis) az Amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó növényünk, mely gyakran még hófoltok között virágzik, így a tavasz egyik hírnökeként tartják számon.

Jellegzetes alakú, három külső, hosszabb és három belső, rövidebb lepellevélből álló, fehér színű bókoló virágaival februártól áprilisig találkozhatunk az üde- és nedves lomboserdőkben, középhegységi gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben, patak- és folyómenti ligeterdőkben. 

Lombfakadás előtt virágzik, amikor még elegendő fény jut a talaj felszínére. Májusban már termést érlel. A magok olajos függelékét a hangyák kedvelik, ezért előszeretettel gyűjtik és hurcolják el azokat, segítve ezzel a hóvirág terjedését.

A hóvirág termésérlelés után visszahúzódik, majd a következő évben a hagymájában elraktározott tápanyagok segítségével hajt ki újra. Fontos tudnunk, hogy hagymája és föld feletti részei nem ehetőek. A hagymájában termelődő anyag mérgező, ám a gyógyászatban gyermekbénulás és Alzheimer-kór kezelése során tapasztalták kedvező hatását.

Tudományos neve a görög gala (tej), anthos (virág) szavak összevonásából származik.

A hóvirágot Európa-szerte veszélyezteti a kereskedelmi célú gyűjtés, amely révén nemcsak a faj egyedei, hanem az élőhelyei is sérülnek.

A hóvirág jellegzetes megjelenésű, ám az egy családba tartozó tavaszi tőzikével (Leucojum vernum) esetlegesen összekeverhető. A tavaszi tőzike lepellevelei közel egyforma méretűek, harang alakban összehajlók és csúcsuk zöldessárga vagy sárga.

A hóvirág kereskedelemben kapható, hazánkban nem őshonos rokonaival és kerti változataival parkokban és kertekben is találkozhatunk.

A Vadonlesőben a faj természetes élőhelyén való elterjedéséről szeretnénk információt gyűjteni.

Kérjük, hogy a kertekben, parkokban ültetett hóvirágokról ide ne küldj adatokat!